Tasnád

Történeti adatok

Tasnád és plébániája életében a teljes középkor folyamán meghatározó szerepet játszott földesura, az erdélyi püspök. A 13. század végétől kezdve fokozatosan teremtődtek meg a feltételek ahhoz, hogy a település és temploma az egyházszervezet talán legfontosabb Erdélyen kívüli bázisává váljon.

Az erdélyi püspök 1301-től adatolható meszesentúli helynökének tisztét a XV. századtól több alkalommal is a tasnádi plébános látta el. A gyulafehérvári püspöki udvartól távol eső északi, északnyugati vidékek számára hosszú időn át Tasnád jelentette a helynöki bíráskodás helyszínét, a helynöki széket pedig a tasnádi Szent Mihály plébániatemplom sekrestyéjében tartották.

Az egyház védőszentje Szent Mihály arkangyal volt, ugyanaz, aki a püspöki székesegyházé. A források számos plébánost és egyházi tisztségviselőt említenek név szerint a 14–16. századból, ami jól mutatja a plébánia jelentőségét.

Egyházszervezeti rangjának köszönhetően a plébániatemplomban nagy számban álltak oltárok. A források tizenöt oltárt említenek, melyek különböző szentek és egyházi ünnepek tiszteletére készültek.

A reformáció igen korán tért hódított Tasnádon, ebben Szegedi Kis Istvánnak volt meghatározó szerepe. Nem zárható ki, hogy az erdélyi püspöki javak szekularizációja után még egy ideig közös használatban volt a középkori plébániatemplom, mindenesetre a plébánia az 1560-as években még működött.

A műemlék leírása

Az egykori Közép-Szolnok vármegye legnagyobb középkori egyházi épülete a Szilágysági-dombvidék és az Alföld találkozásánál emelkedik. Tornya messziről jól látható az Érmellék felől is.

Az épület téglalap alaprajzú hajóból és sokszögzáródású szentélyből áll, melyhez nyugaton barokk torony, délen historizáló portikusz csatlakozik. A középkorban nagyméretű sekrestye kapcsolódott hozzá az északi oldalon.

A hajó és a szentély falait erőteljes támpillérek erősítik, az ablakok mérműves kialakítása egységes, ugyanakkor a hajó és a szentély részletei eltérő stílusjegyeket mutatnak.

A belső tér arányai impozánsak: a hajót csúcsíves diadalív választja el a szentélytől, amely magas keresztboltozatával és gazdagon kialakított konzoljaival különösen látványos.

A szentélyben feltárt ülőfülke, szentségtartó és sekrestyekapu a 15. századi gótikus építészet magas színvonalát képviseli. A boltozat egyik konzolján az 1476-os évszám olvasható, amely az építkezések idejére utal.

A templom fedélszéke Erdély egyik legszebb középkori szerkezetének számít. Az építkezések kronológiája alapján feltételezhető, hogy a teljes épület 1476 előtt készült el.

A tasnádi templom az egyhajós mezővárosi plébániatemplomok sorában méreteivel és hosszú szentélyével tűnik ki, ami az egyházi ranggal és a helynöki szerepkörrel magyarázható.
 

Forrás: lexikon.adatbank.ro