Dobra

Dobra egy szeretni való magyar református falu, amely az írott források szerint már több mint nyolcszáz éve létezik itt, a Kraszna folyó völgyében, a szatmári–szilágysági Bükk hegység nyugati lejtőjén.

Dobra Erdély északnyugati részén, a Partiumban található, Szatmár megye déli részén, Szatmárnémeti és Zilah között az E81-es út mellett, Szatmárnémetitől 45 kilométerre. A falu hivatalos, román megnevezése is Dobra.

A település közigazgatásilag Szopor községhez tartozik, amelyet hét falu alkot: Alsószopor, Felsőszopor, Dobra, Nántű, Gyirókuta, Rákosterebes és Szekerestanya. A község központja a hat kilométerre fekvő Alsószopor. Dobra szomszédai: északon Béltek, északnyugaton Ákos, délnyugaton Alsószopor, délen Nántű, keleten Rákosterebes és Boldád. Közeli mezőváros: Erdőd.

A faluból jó időben látni az ákosi református műemléktemplomot, a krasznamihályfalvi fürdőt, templomot, sőt tiszta időben egészen Nagykárolyig is ellátni a szőlősdombokról.

Dobra határában hatalmas tölgyfák, ezüstkérgű bükkfák, cserfák és akácfák díszítik a megmaradt erdőket. A szőlővel borított domboldalak jó borok ígéretével kecsegtetnek, melyek évszázadok óta megélhetést biztosítanak a lakosságnak. A falu határának nyugati részét a kanyargó vizű Kraszna szegélyezi. A faluból gyönyörű kilátás nyílik a nagy magyar Alföld felé, amely itt kezdődik.

A település 579 házában a 2002-es népszámlálás adatai szerint 1147 lakos élt, közülük 1135 magyar és 12 román nemzetiségű. Felekezeti megoszlás szerint 911 református, 117 jehovista, a többi lakos más vallású. Napjainkban a református közösség lélekszáma 800 alá csökkent.

A falu és az egyházközség története

Dobra neve elsőként a Váradi Regestrumban szerepel, ahol a Dabra és Dobur névváltozatok fordulnak elő 1213-ban, 1214-ben és 1219-ben. 1383-tól már a Dobra elnevezés szerepel az okiratokban.

Borovszky szerint Dobra „már ősidők óta megtelepedett hely”. Régészeti leletek – bronzkori eszközök és karikák – igazolják az állandó lakottságot, előbb szlávok, majd magyarok által.

Egyházilag Dobra a reformáció előtt az erdődi főesperességhez tartozott. 1456-ban már templomos hely volt, Lőrinc nevű plébánossal. A reformáció 1527 után terjedt el a vidéken a Drágfi család támogatásával.

A dobrai református egyház korai történetének első biztos adata 1601. december 6-áról származik, amikor Debreczeni Ferencet nevezték ki lelkésznek. A 17–18. század során több lelkész szolgált a gyülekezetben, miközben a református közösség megerősödött.

A templom építése 1795-ben kezdődött, és 1799-ben fejeződött be Odor István lelkész irányítása alatt. A festett famennyezet különleges barokk díszítése ma is eredeti állapotában látható. A templomot 1803. augusztus 28-án szentelték fel.

A 19. században tovább fejlődött az egyházközség: felépült a parókia, az iskola, új orgona készült, valamint az Úr asztalát is megújították. A gyülekezet anyagilag és lelkileg is megerősödött.

Korány János lelkész 1918-ban készítette el az egyházközség első összefoglaló történetét. A 2011-ben megjelent átfogó falu- és egyháztörténeti kötet méltó módon őrzi Dobra múltját.

Kurta Szabolcs